Régi mesterség, amelyből a kémia kialakult. Egyes kutatók szerint Egyiptomból, másik szerint Kínából származik, és innen terjedt át a VIII. században Európába. Célja eleinte a különböző anyagok előállítása volt (pl: üveg, cserép..stb.). Európában kb. a XV. század végéig tartott az alkímia korszaka. A reneszánsz, amely a természettudományos gondolkodásban általános átalakulást idézett elő, a kémiában is új fejlődési szakaszát nyitotta meg. Egyes alkimisták azonban még 1-2 évszázadon keresztül tovább keresték az aranycsinálás titkát.

Manapság sokan azt hiszik, hogy az alkímisták csak és kizárólag aranyat akartak csinálni. A XVI. századtól elszaporodtak az ingyenélők, a csalók, akik nemesek és királyok szolgálatában álltak, és elhitették másokkal hogy majd aranyat csinálnak.

Az alkímia a filozófián, teológián és főleg Arisztotelész tanain alapult. Rengeteget kísérleteztek szinte mindennel. Náluk nem voltak egyenletek, nem mérték az anyagok súlyát, nem mérték miből mennyi lett. Ők nem atomokat láttak az anyagokban vagy vegyületeket. Náluk az anyagoknak volt nemük, szellemük, törekvésük, szándékuk, lelkületük, érzetük, stb. Ezek mozgatták az anyagokat. Szerintük az anyagok azért mozognak a világban, mert a helyüket keresik. Az anyagok konfliktusban vannak egymással, ezek mozgatják a rendszert. Ők fedezték fel a foszfort, ezenkívül sok laboratóriumi eszközt feltaláltak, többek között állványokat, tartókat.

Sajnos sok szélhámos és haszonleső tette az alkímiát jelentéktelenné, rosszá. Később a modern kémia ki is szorította az alkímiát.